10 szörnyű trükk, amelyekkel a tömegeket irányítják! Noam Chomsky most felfedi a titkot…összeállított lista azokról a módszerekről, trükkökről, amelyekkel az emberek tudatát képesek manipulálni a média és a kormány igényei szerint.

Ezekkel tesznek minket zombivá

Noam Chomsky a nyelvtudományok professzora a Massachusetts Institute of Technology-n, híres nyelvész, filozófus, társadalmi aktivista, rengeteg könyv szerzője, politikai elemző, korunk egyik legjelentősebb gondolkodójának számít.

Könyveit a világ minden táján sokan forgatják. Különös népszerűségre tett szert az a kiadványa, amiben egy általa összeállított lista található azokról a módszerekről, trükkökről, amelyekkel az emberek tudatát képesek manipulálni a média és a kormány igényei szerint.

Olvasd el és sok mindent meg fogsz érteni:

1. A figyelem-elvonásos trükk
A figyelemelterelés nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy megakadályozzák a polgárok számára a modern filozófiai irányvonalak, a fejlett tudomány, a közgazdaságtan, a pszichológia, a neurobiológia és a kibernetika területén megszerzett tudás ismeretét.

Ehelyett az információs tér tele van sport, show business, miszticizmus és egyéb, valós tartalmat mellőző elemekkel, és a különböző alapvető emberi ösztönökre hatnak, az erotikusságtól a kemény pornográfiáig, a hétköznapi szappan bírtoklástól a könnyű és gyors meggazdagodásig.

2. Probléma – reakció – megoldás
Ez alatt azt érti, hogy mesterséges problémát hoznak létre, egyfajta „helyzetet”, amelynek egy célja van csak, mégpedig, hogy egy bizonyos reakciót provokáljon ki az emberek körében, hogy önmaguk követeljék meg az uralkodó körök számára szükséges intézkedések meghozatalát.

Például, nagyvárosokban elkövetett erőszakos bűncselekmények sorozatával, vagy véres terrorista cselekmények megszervezésével érik el azt, hogy az állampolgárok maguk követeljék az olyan törvények elfogadását, melyek a biztonsági intézkedések szigorítását és a polgári szabadságjogokat korlátozó politikát tesznek lehetővé a kormány számára.

Vagy valamiféle gazdasági, terrorista vagy technológiai válságot generálnak, hogy az emberek egyszerűbben bólintsanak rá olyan intézkedésekre, mondván, hogy „szükséges rossz” és csak így lehet a válság következményeit kiküszöbölni, amik megnyirbálják a szociális jogokat. Meg kell jegyezni tehát, hogy a válságok maguktól csak úgy nem születnek.

3. A fokozatosság elve
Hogy a népszerűtlen intézkedéseket az állampolgárok elfogadják, elegendő, hogy azokat napról napra, évről évre, fokozatosan vezessék be. Ily módon az 1980-as, és 1990-es években a föld majdnem egészét érintő új, társadalmi-gazdasági irányvonal (neoliberalizmus) került bevezetésre.

Röviden: az állami szerepek minimalizálása, a privatizáció, a bizonytalanság, az instabilitás, a tömeges munkanélküliség, a bérek, amelyek már nem szolgálnak tisztességes életet. Ha mindezeket egyszerre vezették volna be, az biztosan forradalomhoz vezetett volna.

A jövő messze van

4. A végrehajtás késleltetése
A népszerűtlen döntések keresztülvitelének másik módja, hogy a „fájdalmasnak és szükségesnek” nyilvánított intézkedés végrehajtását elnapolják. Sokkal könnyebb elfogadni minden áldozatot a jövőben, mintsem a jelenben.

Először is, mert nem fog azonnal megtörténni. Másodszor, mivel az emberek többsége hajlamos arra, hogy naiv reményeket tápláljanak, hogy „holnap minden jobb lesz”, és azt a meghozandó áldozatot, amit tőlük követel az aktuális hatalom, elkerülhetik.

Ez több időt ad a polgároknak arra, hogy megszokják a változás tényét, és alázatosan elfogadják őket, amikor eljön az idő.

5. A nép infantilissá tétele
A legtöbb nagy nyilvánosságnak szóló propaganda olyan érveket, karaktereket, szavakat és intonációt használ, mintha értelmi képességeikben korlátozott tanulókkal, esetleg szellemi fogyatékkal élőkel kommunikálna.

Minél erősebben próbálja meg valaki félrevezetni a célközönségét, annál inkább igyekszik gyermekkori beszédfordulatokat használni. Hogy miért?

Ha valaki úgy beszél a másikkal, mintha az 12 éves lenne, akkor a várható reakció, a befolyásolhatóság mértéke is olyan lesz, mint ami az ilyen korú gyermekekre jellemző.