Számmágia, vagy csak érdekesség. Ahányan vagyunk, annyi 56-unk van. Akik akkor éltek, mindannyian meg vannak győződve, hogy ők tudják a tutit. Biztosak benne, hogy az és csak úgy igaz, amit ők láttak, hallottak, tapasztaltak.

Pedig az alapvető pszichológia is tisztában van azzal, hogy egy baleset vagy egy bankrablás alkalmával is az érintettek, a szemtanú annyiféle módon látták, élték át az eseményeket, ahányan vannak. Ismerjük ezt; mindenki mást látott, hallott.

Fokozottan így van ez a később történelmivé vált eseményekkel. Sőt, idővel egyre több a szemtanú, miközben azt hinnénk, hogy sajnos az idő előrehaladtával egyre kevesebben élnek már az eredeti szereplő közül, addig mégis egyre több “szemtanú” kerül elő.

Gondoljunk bele ez a 65 év már tisztes távolság, az akkor még általános iskolások is 80 felé ballagnak. Egyetemista korú fiatalból már egyre kevesebb él azok közül, aki valóban megélték 1956. október 23-át a pesti és budai utcákon.

Azt már csak korabeli filmfelvételekkel és fotókkal tudjuk rekonstruálni, hogy az ébredő tömeg honnal és milyen útvonalon haladt Budapesten. Akkor még a Dunába lógó torzó volt az 1945-ben felrobbantott régi Erzsébet híd pillére, míg a Parlament és a Batthyány tér között a Kossuth hidat már lezárták a forgalom elől.

A Bem téren összegyűlt forradalmi tömeg nem próbált meg a Kossuth hídon átkelni, hanem tisztelettudóan a Margit hídon át mentek át a Kossuth térre. Az Astoriáról csak a Szabadság hídon tudtak visszatérni Budára.

A Sztálin szobrot a Felvonulási téren ledöntötték, majd a Blaha Lujza térig vonszolták be és ott darabolták tovább.

Szóval ilyen egy hétköznapi forradalom, merthogy 1956. október 23-a egy keddi napra esett.

Amikor nézem a korabeli filmfelvételeket mindig eszembe jut, hogy az Egyesült Államokban azon a héten a toplista élére került Elvis Presley “Love Me Tender” száma. Az azonos című filmben elhangzó szerelmes dal hangulata érdekes módon reflektál az 56-os eseményekre.

Évek óta tervezem, hogy ennek a dalnak 2 perc 24 másodperces hosszában eredeti 56-os filmfelvételeket montírozok rá. Első blikkre szentségtörésnek tűnik a dolog, pedig a dal hangulata a szövegtől függetlenül nagyon ráillik az akkori eseményekre.

Ráadásul, amit nagyon kevesen tudnak. Az eredeti változat a polgárháború “Aura Lee” című dala, George R. Poulton 1861-es szerzeményéhez W. W. Fosdick írta az eredeti szöveget. Később ez a a dal az amerikai hadseregben lett népszerű.

1957

Egy évvel később már tiltott nap volt október 23-a, a sajnálatos eseményekre már emlékezni sem volt illő. Megszületett az új narratíva: a mocskos kapitalista, fasiszta reakciósok ellenforradalma volt.

A véres megtorlás után még gyászolni sem lehetett, ahogyan 56 halottai jeltelen sírokban feküdtek, szögesdróttal csomagolópapírba összekötözve, arccal lefelé…

És így ment ez több, mint harminc évig.

Az áldozatok hozzátartozói a hetvenes, nyolcvanas években is csak tébláboltak a rákoskeresztúri Új köztemető gaztengerében. Hol itt, hol ott tették le az emlékezés virágait. Vagy éppen lovasrendőrök kergették el őket a temetőből…

Harminckét évvel és öt hónappal később

1989. március 29-én a 301-es parcellában alapos előkészítés és nyomozás után megkezdődött Nagy Imre és mártírtársainak kihantolása. Ott volt a régész, az antropológus, a bűnügyi szakértő és természetesen az áldozatok családtagjai is.

Nagy Imre sírjának (301/1) feltárása után a munkálatok március 30-31-én Gimes Miklós és Maléter Pál (301/2), április 1-jén pedig Szilágyi József sírjának (301/3) kihantolásával folytatódtak. Április 5-én találták meg hosszabb keresés után Losonczy Géza (301/8) földi maradványait.

A dráma 1989. június 16-án a Hősök terén, majd az újratemetéssel (végleg?) lezárult…