Connect with us

Jut eszembe

A személyiség varázsa – A szövetségbe tömörült ellenzék előválasztási akciója egyelőre várakozáson felül sikeresnek bizonyult

Az előválasztás eddigi tapasztalatai alapján annyi bizonyosan állítható: a pozíciót akarni kell!

Published

on

előválasztás
Illusztráció: Városi Kurír
Hirdetések

Mondjátok fiúk-lányok, jelöltek és kortesek! Ez most végre valami új volt, sőt az is marad, vagy visszatértek régi, megrögzött szokásaitokhoz, és a döntés előtt elkezditek egymás torkát harapdálni? A szövetségbe tömörült ellenzék előválasztási akciója egyelőre várakozáson felül sikeresnek bizonyult, ám most a második fordulóra összezsugorodni látszik az összetartó erő, s mintha olyan kampány kezdődne, amely már az új Országgyűlés képviselői arányait és a miniszterelnök személyét döntené el.

Pedig az ellenzék még nem győzött!

Ami eddig volt, ha nem is hibamentes, de elfogadható, sőt jó volt. Ám ami most jön, az nem a derűs várakozás időszaka, hanem a kínlódás, a gyötrelem, a vér és a könnyek hónapjai lesznek. A második fordulónak csupán az a szerepe, hogy az eddig legtöbb bizalmat kapott ellenzéki jelöltek közül a szavazók kiválasszák azt az egyet, aki Orbán Viktor személyével szemben képes a legvonzóbb alternatívát megjeleníteni.
Szerelemben, háborúban, azaz választásban állítólag minden megengedett. Hát nem! Ráadásul ez még csak előválasztás! Még csak az első beszédes pillantások csillantak össze a szemekben, szigorú, éles tekintetű gardedám, a választók hada őrzi az egymás iránt rokonszenvet mutató felek jó erkölcseit, s minden apró ballépés felboríthatja az ígéretesen formálódó frigyet. (Az egyéni választókerületek egyikében-másikában így is történt.) Ha bármely ellenzéki résztvevő elfelejti, hogy nem elég megnyerni a választást, utána koalícióban kell majd kormányozni irgalmatlanul nehéz körülmények között, az most szálljon ki, mert különben csak a szövetség sikerét veszélyezteti! Márpedig az ellenzék sikere nem az lesz, ha kiválasztja egyetlen miniszterelnök-jelöltjét, hanem csakis az, ha győz a tavaszi választáson, és utána sikerrel vezeti az országot a következő ciklusban.

A pozíciót akarni kell!

Ha ez így van, márpedig így van, tüstént adódik a kérdés : mi a fenéért veszkődik előválasztáson először hat, majd öt, utóbb három (esetleg kettő) tehetséges, tisztességes ember azért a nehéz és kínos feladatért, hogy utóda lehessen Orbán Viktornak a miniszterelnöki székben? Ebben a jelöltek személyiségének nyilván meghatározó szerepe van, s az előválasztás eddigi tapasztalatai alapján annyi bizonyosan állítható: a pozíciót akarni kell! Történelmünkben volt olyan időszak, amikor valaki alkalmatlan személyt a hátországa tolt csúcspozícióba, de ez a korszak letűnt. Most a személyiség varázsa döntőnek tűnik. Aki részt vett az előválasztáson, (ha csak nem a Fidesz küldte suttyomban) biztosan alapvető változásokat akar az országban, s döntéséhez az utolsó lökést talán a szolgalelkű macskajancsi külügyér adta meg, aki Athénban a Demokrácia Fórumon kijelentette, hogy Orbán a legdemokratikusabb vezető Európában. Aki erre felfigyelt, az ízibe‘ rájött, hogy ezekkel a fideszes fickókkal tovább nincs mit kezdeni. De sokan vannak, akikben még nem ébredt kétely szentelt olajjal felkent vezetőjük iránt. Szilárdan őrzik a rothadó narancsos lángot, s érvekre, tényekre nem fogékonyak, még üres és mind üresebb zsebük sem tántorítja el őket a nemzetet hitük szerint naggyá tevő Orbán Viktor támogatásától. Az kétségtelen hogy Orbán Viktor akarja a pozíciót, s a voksok megvásárlására könnyed lélekkel áldoz néhány száz milliárd forint közpénzt. Tartalmi politikai érvelésnek, jobb jövő ígéretének, programnak ez ugyan vajmi kevés, mégis valódi meggyőző erővel bír. E helyett péntekenként privát rádiójában igét hirdet. A Fidesz választási sikereiben Orbán Viktor (hívei előtt karizmatikus) személyiségének döntő jelentősége lehet, s ha ő valamely balszerencsés pillanatban kihullana a történelmi képből, a Fidesz alighanem pillanatok alatt széthullana.

A választók nemigen bíbelődtek a pártok programjaival

Jómagam a személyiség erejét látom az előválasztások eredményében is, amennyiben a közvélemény-kutatásokhoz képest majd‘ minden papírforma felborult. A várakozásokhoz képest Dobrev Klára és Karácsony Gergely befutója megfordult, Márky-Zay Péter előretört, Jakab Péter visszaesett, Fekete-Győr András elbukott. A választók nemigen bíbelődtek a pártok programjaival, annál is kevésbé, mert az ellenzék prog-ramvázlata, amit sokan megismerhettek, közös produkció volt. A választókerületi je-löltek sikerét a kampány és a személyiség ereje együtt dönthette el, a meggyőző erő és a választókban keltett személyes rokonszenv, a pártok erősorrendje is talán ezt látszik igazolni. Vélhetően a miniszterelnök-jelöltek sorrendjét is az határozta meg: személyes szereplésével, kampányával ki keltette az ellenzéki választók körében a legjobb be-nyomást. Fontos a hátország, a program, de a döntő elem a személyes meggyőző erő, a hitelesség. Fekete-Győr András nem nyerte el még az „új politikai nemzedék“ támogatását sem. Jakab Péter jó mondókájú szónok, de ez miniszterelnökséghez nagyon kevés. Márky-Zay Péter tudja, mit akar, és jól el is mondja, a maga szűk vidéki köréből ezért került be az országos első háromba. Karácsony Gergely ugyancsak tudja, de ahogyan ezt elmondja, abban nincs elég erő, ezért lett második. Dobrev Klára, tudja, mondja és erős egyéniségét (Gyurcsány Ferenc terhével együtt is) hitelessé teszi, ezért lett első. (Viszont meglehet, a DK már másnap több pontot vesztett népszerűségéből, amikor Molnár Csaba botor módon a DK győzelméről fecsegett az ellenzék győzelme helyett, amivel esetleg már-már semmivé tette az ellenzéki konzervatív demokraták támogató hangulatát. Az ostoba személyiség is hatással van a tömegekre.) A második fordulóban szavazók Karácsony és (a máris túl kemény) Márky-Zay együttműködés-ének fényében most alighanem felteszik maguknak a kérdést: a szerint szavazok, hogy vélhetően ki képes leginkább legyőzni Orbán Viktort, vagy ki nem? Vagy válaszolnom kell a legnehezebb kérdésre: a jelöltek közül ki lenne a legalkalmasabb a koalíciós kormány vezetésére és ki nem?
Ha tudnám a választ, jelöltetném magam.
Egyelőre csak azt tudom, hogy nekem ez a második fordulós választásijelölési umbulda nem tetszik. Úgy általában ez minden normális demokráciában, és minden normális választás idején normális eljárás lenne. De lehet hogy éppen most és éppen itt nem az! Mert a manipuláló személyiség ezzel elveszíti, elveszítheti személyes varázsát. Ugyanis a választó ebben a kísérleti választásban alkalmasint nem nagyon kedveli az umbuldát, hiszen éppen ez az egyik dolog, amit rettenetesen utál Orbán rendszerében.

Hirdetések

Kapcsolódó

Bodnár Zoltán figyelmezteti MZP-t és Karácsonyt

 

Hirdetések
Hirdetések

Facebook

Hirdetések

TOP

Advertisements