Lassan kezdem nem érteni, hála többek között a Vodának is, hogy mit jelent a magyar nyelvben az a szó, hogy szolgáltató.

Utánanéztem:

szolgáltató (melléknév)

1. Felmerült szükségletet kielégítő (szakmai munka) értékarányos cserén keresztül, amelynek során a kezelendő helyzethez illő technológia alkalmazásával elért eredmény kielégíti a megjelölt igényt. Wiki-szótár.

Ennyi talán elég is, pedig rengeteg más kritériumnak is meg kell(ene) felelnie annak a cégnek, amelyik szol-gál-tat, de mai napság megfordult a helyzet és szolgáltatás helyett visszaélnek a mi kiszolgáltatottságunkkal.

A hosszúra nyúlt bevezető után a történet röviden: egyszerű problémával hívtam fel a “szolgáltatómat“, ahol a géphang azonnal közölt egy csomó, számomra feleleges infót, majd bevezetett a nyomógombos menüzés rejtelmeibe, ahol harmadik nekifutásra megtaláltam a nekem leginkább testhezállót, majd felcsendült a zene és hang már mondta is: “minden munkatársunk foglalt, hívása fontos számunkra, ezért kérjük, tartsa a vonalat“, és ezt a következő 40 azaz negyven percben (!) időről időre megismételte, akkorra viszont más dolgom akadt és letettem a kagylót.

Hogy is van ez?

Jó, nem rugózom tovább a szó etimológiáján, legyen elég annyi, hogy nem értem se a Vodát, se a hozzá hasonló álszolgáltatókat. Mi pontosan annyi pénzt fizetünk nekik, amennyit kérnek, ennek fejében kapunk valami ellenértéket és amikor gondunk támad “minden munkatársuk foglalt”. Miért vannak olyan kevesen, tessék a pénzünkért elég telefonost felvenni, arra persze gondolni sem merek, hogy ennek a helyzetnek az előállítása tudatos, hiszen így a nem igazán kitartó ügyfelekkel nincs gond, azok előbb-utóbb szentségelve lecsapják a kagylót, ahogy én is. Az viszont tény, hogy “valakik”, akiket közel sem ezért fizetek, tönkretették egy újabb napomat. Pedig én csak csomagot akartam váltani.

“Hepiend nincs? De van!”

Na nem az, hogy “egy óra múlva Sárika az enyém lett…” hanem az, hogy délután vettem egy nagy levegőt és újra hívtam őket és alig (!) 55 perc várakozás után egy igazán kedves hölgy felvette a kagylót. Neki, miután a cég közel egy órája már felhívta a figyelmemet, hogy rögzítik a beszélgetést, azzal kezdtem, hogy az első néhány mondat nem neki szól, hanem a cégnek és jól beolvastam nekik (gondolom azóta már hamut is szórtak a fejükre és szőrcsuhába kérik majd az elnézésemet.) . Vissza a valósághoz: a kedves hölgy készségesen segített, majd abban maradtunk, hogy az én gondomon valóban csak egy tarifacsomagváltás segíthet. A szép hangú át is kapcsolt a megfelelő kollégához, most éppen rá várok 30. perce, de nyugiság van, nem adom fel.

(Respublika friss)