Connect with us

Jut eszembe

Egy ócska krakéler a magyar kultúra élén: Demeter Szilárd

Published

on

Hirdetések

Mostanában egyre gyakrabban hallom Demeter Szilárdot mint “kultúr-pápát” emlegetni. Ilyekor megáll bennem az ütő, hiszen ezt a jelzőt legutóbb a három T (tiltás, tűrés, támogatás) “feltalálója”, Aczél György, Kádár János harcostársa, jó pajtása birtokolta, és én soha nem gondoltam, hogy ő egyszer majd egy pozitív összehasonlítás alapja lehet. Erre tessék!

Megegyezni, nem elriasztani

Csak három mondat a “nagy elődről”, aki összevetve Demeterrel valóban az. Aczél igyekezett minden fontos művészt a kádári kultúrpolitika mellé, de legalábbis a kezelhető mezőbe állítani és szinte kizárólag csak a legszélsőségesebbekkel, vagy nagyon ideológia idegenekkel szemben lépett fel agresszíven. Kiváló példa erre, ahogy rengeteg munkával sikerült megnyernie a költőfejedelem Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt is.

(Aczél György Kodály Zoltán és Illyés Gyula társaságában)

Aczéllal szemben utóda, Demeter Szilárd nem bajlódik az “elfogadtatással”, ő simán kikukázná a magyar irodalom 80, azaz nyolcvan százalékát, derül ki a Telexnek adott videó-interjújából.

Sommás ítéletek

Nem az a bajom Parti-Nagy Lajossal, amiket a HVG-re ír, vagy bárhova ír publicisztikaként, hanem az a bajom Parti-Nagy Lajossal, hogy az utóbbi években az ő tehetségéhez, irodalmi nagyságához képest szarokat ad ki, mint szépirodalmi mű”

-Mondja a Petőfi irodalmi Múzeum főigazgatója

Ezzel a mondattal mintegy el is intézve kortárs irodalmunk egyik legnagyobb alkotóját és bár igyekszik az ideológiai vélemény elé egy aprócska paravánt vonni, annak szövete nagyon is átlátszó.

Hirdetések

Most, hogy a romlott irodalom a kukában landolt lássuk, a mi a helyzet mondjuk a színházak háza táján, hiszen mint illetékes elvtárshoz (Bocs Koltai művész úr!) az is hozzá tartozik. A kérdésre tehát, ami arról faggatná, melyik színházat kedveli a legjobban, Orbán Viktor kultúrfelelőse ezt a meglepő választ adja:

 „személyes élmény alapján gyűlölöm a színházat, mint olyat, nem szeretek színházba menni. Amikor színházba kell mennem, az olyan, mint másoknak a fogászat, libabőrös vagyok”

Semmi szégyenérzet, csak a megfellebbezhetetlen hivatali gőg. Ez az ember, vagy egy született krakéler és provokátor, vagy egyszerűen a (vélt) hatalom elvette a józan eszét.

Na és a film?

“Magyar filmet készítenek a magyar rendezők, vagy színészek, vagy nem tudom micsida, mindig átjön, hogy színész, színházi színész. A színházi dikció, vagy nem tudom mi jön át, de hallás után meg lehet állapítani azt, hogy mi a magyar film és ez engem borzasztóan zavar. Megnézem, mert megnézem, mert kicsi, sárga, és a miénk, de olyan “váu! élmény ” ami elsodort volna nem volt az elmúlt években.”

Nesze neked Szabó István, Enyedi Ildikó, Nemes-Jeles László, Tarr Béla, stb., és tévedés ne essék, ebben a felsorolásban az stb is nemzetközi nagyságokat rejt!

Demeter Szilárd könnyűzenéről hablatyolt sületlenségeit most ki is hagynám.

Kulturális identitás

A későbbiekben kiderül még az is, hogy ha van közfeladat, amit a nyilatkozó szívesen félvállal az a kulturális identitás erősítése (jelentsen ez bármit is). Ehhez mérten fogalmazza meg az igájába hajtott Petőfi rádió új küldetését is a magyar zene terjesztése mellett, vagy talán előtt, azaz, hogy na most tessenek jól figyelni: Életmód válaszokat adjon”.

Na kérem, ilyen az, amikor a Shakespeare nevű szerzőnek, aki azt írja: Őrült beszéd, da van bennne rendszer” nincs igaza.

És ez a “kicsi sárga, savanyú” emberke (sajnos) a miénk.

(Respublika friss!)

Hirdetések
Hirdetések

Facebook

Hirdetések

TOP

Advertisements