Elment Kálmán László, az egyik legmegengedőbb nyelvész, de szigorú demokrata

Kálmán László soha sem “hamukált”, mindig azt mondta, amit érzett, éppen ezért volt mindig érvényes és marad az halála után is. Laci mostantól azokkal is -hiszen leírt gondolatai, elmondott mondatai kőbevésődnek az elmúlás ellen- itt lesz, akik azt sem tudják, hogy ki volt ő.

Nem dicsekedhetek azzal, hogy jó barátok, egymás belsőköreit átjáró cimborák voltunk, de azt nyugodtan leírhatom, milyen sokat jelentettek összefutós utca-sarki  beszélgetéseink, és az a néhány interjú, amit a közösen imádott Pozsonyi útunk valamelyik kávézójában készítettem vele.

Néha ha megakadtam, egy-egy nyelvészeti kérdésben, vagy valami  nemvárt etikai buktatóba botlottam, felhívtam csak úgy és soha nem volt türelmetlen, hogy aszongya: “mit nem lehet ezen érteni?!”

Egy szó mint száz: az ő esetében nem a túlzott gyász íratja le a máskor talán elcsépeltnek tűnő, de most nagyon is igaz mondatot: Kálmán László világítotorony volt a mai intellektuális szürkületben.

Legyen könnyű neked a föld!