Connect with us

Múzsa

Ezentúl majd így mondják: unukuluk

Örkény István: Régi szép idők

Published

on

Orlai Petrich Soma festménye
Advanced Ads
Advanced Ads

Amikor Tinódi Lantos Sebestyén hatszázhúsz éves lett, úgy érezte, hogy közeleg már a vég. Utoljára egyszer még fölgyalogolt Budára, föl a magyar király udvarába. Megdöngette az ajtót, beengedték.

A hopmester épp az üres trónteremben tartózkodott, és nem gondolt semmire. Nagyon szigorú előírás volt, hogy az udvartartás tagjai sohase gondoljanak semmire. Roppant bajos dolog, de megoldható.

A hopmester, nem gondolván semmire, arra se gondolhatott, hogy unatkozik. De a lelke mégiscsak unatkozott, szívből megörült hát Lantos Sebestyénnek. Az ilyenféle deákoknak sűrűn le szokták üttetni a fejüket. Nem nagy öröm, de jobb a semminél.

– Jókor jössz – mondta a deáknak. – Elek királyunkat gyötri a sok gond. Tudsz-e valami éneket, amivel felvidíthatnád?

Sebestyén kipöccintett a lantján egy hármashangzatot, és így szólt:

– Tudom Egervár Viadalát meg Csábrány és Murány Várának Megvevését. Tudom továbbá Károl Császár Hadát Szaxóniában, nemkevésbé Kapitán Györgyöt.

– Rózsásan látható, derűs énekek ezek?

– Egyik derűsebb és rózsásabban látó a másiknál – állította a deák.

– Nincs benne senkinek egynél több felesége? – Efelől is megnyugvást szerezvén, a hopmester azt javasolta a deáknak, hogy mielőtt a király színe elé bocsáttatnák, előbb őneki mutassa be a tudományát, amibe Lantos Sebestyén, némi vonakodás után, beleegyezett. Felhangolta lantján a beleket, behunyta szemét, aztán rázendített az énekre, ekképp:

– Énekelek…

Tovább nem jutott. A hopmester arcán oly mérvű elszörnyedés látszott, hogy Sebestyénnek torkán akadt a szó.

– Hiba van? – kérdezte.

– Goromba hiba – mondta a hopmester.

– Azt mondtam, „énekelek”.

– Azt nem kellett volna.

– Miért nem kellett volna?

– Mert sérti a királyt.

– Hogy sértené a királyt?

– Mintha nem tudnád! A király is Elek…

Megdöbbent most már Lantos Sebestyén is. A hopmester még fokozta ijedelmét. Mert ő még csak azt mondta: „énekelek”. De jöhet más, mondván, „feleselek”, vagy megint más, mondván: „bevizelek…” S jön egy negyedik, aki már nem törődik azzal sem, hogy maholnap nyakunkon a háború, és azt mondja: „Hülye ez az Elek? Hová jutunk akkor a hazánkkal, Lantos?”

A Lantos nem tudta. Tanácstalan volt. Vakarta a fejét, vakarta a fülét, már mindenét megvakarta, mintha bolhák bosszantanák, mikor végre hang jött a torkára. – Hát akkor mit csináljak?

– Írd át – tanácsolta az udvarmester.

– Hogy írjam át?

– Azt én már, édes fiam, nem tudom – vonta meg kecsesen a vállát a vén. – Talán próbáld meg u-val.

– U-val? Hogyan? Így: Unukelek?

– Dehogy. Inkább így: Unukulok… Ebből nem lehet félreértés…

– De ennek nincs semmi értelme! – kiáltotta kétségbeesetten Lantos.

A hopmester legyintett.

– Mindig ezzel jöttök, fiam. Hát fontos ez? Majd hozunk egy rendeletet. Ezentúl majd így mondják: unukuluk. Majd közhírré tétetem és kidoboltatom. Itt az történik, amit elrendelek… Mármint, amit én rendelek. S nem az Elek.

S elpirult, mert azt mondta: rendelek. Még megbántódik a király…

1942

Facebook

Advanced Ads

Sportnaptár

  • F1, Lenovo Brit Nagydíj

    vasárnap, 3 július  16:00 DU. - 18:00 DU.

  • Franciaország – Magyarország, férfi kosárlabda vb-selejtező

    hétfő, 4 július  20:00 DU. - 22:00 DU.
    Vendéspace

  • Tobol Kosztanaj – Ferencváros, BL-selejtező

    szerda, 6 július  16:00 DU. - 18:00 DU.

TOP