Stephanie Land amerikai írónő kemény éveket tudhat maga mögött. A tinédzserként Washington állam és Alaszka között felnövő lány 16 éves korában autóbalesetet szenvedett.

A szakemberek PTSD-t diagnosztizáltak nála. Stephanie Land húszas évei elején Port Tonwsendben élt, egyedülálló anyaként szülte meg első gyermekét. Ekkor vállalt állást, mint takarító. Stephanie évekig élt szegénységben, miközben megismerkedett Washington állam szociális rendszerével.

2008-ban elmenekült élettársától és akkor kilenc hónapos lányával egy anyaotthonban talált menedéket. Innen kellett visszakapaszkodnia. Hat éven át kőkeményen dolgozott és takarított Washingtonban, majd később Montanában. Stephanie Land diákhitelt vett fel, ugyanakkor kihasználta az ösztöndíjat és Missoulában a Montana Egyetemen kreatív írást tanult.

Stephanie Land 2014 óta publikál, először blogot kezdett el írni, amire gyorsan felfigyelt a Huffington Post és a Vox is.

Első kötete a “Maid: Hard Work, Low Pay and a Mother’s Will to Survive” 2019 januárjában jelent meg. A leginkább szocio regénynek leírható könyv óriási népszerűségnek örvendett.

A könyvet 2019 nyarán Barack Obama volt amerikai elnök felvette a nyári olvasnivalók listájára, majd Reese Witherspoon nyilatkozott úgy, hogy “nagyon megszerette ezt a történetet, ami lehetetlen körülmények között mutatta be egy nő túlélését”.

A kötetre felfigyelt Molly Smith Metzler producer, aki egy tíz részes sorozatot tevezett a Netflix számára.

A producer és író, valamint a többi író Rebecca Brunstetter, Colin McKenna, Michelle Denise Jackson és Marcus Gardley remekül dolgozták fel a regényt. A tíz részes mini szériának öt rendezője volt, John Wells négy epizódot rendezett, míg a másik hat rész női direktort kapott.

Egy szobalány vallomása

Spoilermentesen nem könnyű írni a történetről. Az alaphelyzet, hogy a fiatal anya három és fél éves kislányával az éjszaka közepén autóba ül és elmenekül otthonról. Alex egy bántalmazó kapcsolatban él gyermeke apjával, aki nem tud uralkodni magán és legfőképp szenvedélyein, az alkoholon és a kábítószeren.

Egy fontos kitétel, hogy Sean fizikailag soha nem bántotta sem Alexet, sem a lányát Maddy-t, ám lelki terrorban tartotta a családját. Alex egy mérgező kapcsolatból menekül az utcára és itt kezdődik a fiatal anya kálváriája.

Az első stáció, hogy ő maga sem ismeri fel és be a bántalmazást, mert hiszen fizikailag nem is bántották. Egyszerre próbál meg munkát találni, pénzt keresni és ugyanakkor kihasználni az állam adta szociális ellátást.

De Amerikában sincs kolbászból a kerítés

A “jóléti rendszer” pedig olyan, amilyen. Leginkább bürokratikus, ahol adnak segélyt, ha van munkád, de nem dolgozhatsz 30 óránál többet. Kaphatsz lakhatási támogatást, de csak akkor, ha a főbérlő elfogadja az állami kifizetést és nem ragaszkodik a képszpénzhez. A gyerek is kap bölcsödei támogatást, persze a legócskább helyre. És így tovább…

De Alexet nem falja fel a rendszer, pedig az összes körülmény ellene játszik. Édesapjával – akinek már új családja van egy ikerpárral –, különösen rossz a kapcsolata. Édesanyja egy bipoláris zavarral küzdő művész, aki lakókocsiban él éppen aktuális szeretőjével.

Alex felvételt nyer a házi takarításokat vállaló “Value Maids” cégnél

Ám van, hogy több a költsége (benzin, kompjegy), mint a bevétele. A Fisher Island-en egy milliomos villájában kezd, ahol nem jól indul a ház úrnőjével a kapcsolata.

Egyik részről a másikra szurkolunk Alexnek, hogy sikerüljön talpra állnia, miközben az élet újabb és újabb akadályt gördít elé. A kitörés szinte képtelenségnek tűnik.

Közben szépen lassan kirajzolódik a szereplők jelleme: Sean (Maddy apaja) igyekszik jó útra térni, de nem megy neki. Paula (Alex édesanyja) is rendre bajt hoz lánya fejére. Regina a gazdag ügyvédnő kőkemény Alexszel, de idővel megkedvelik egymást.

A thillernek sem utolsó történetfolyam nagyon könnyen berántja a nézőt. Érdekes képi megoldásokkal is találkozhatunk, néha Alex gyerekkora villámlik fel különböző flashekben, máskor álomjelentek figyelmeztetnek. Vagy éppen videoklip szerű vágáscunamit kapunk remek zenével.

Visszatérő elem, hogy a képernyőre kiíródik Alex éppen aktuális pénzügyi helyzete. Mondani sem kell, hogy villámgyorsan csenget a kasszagép és fogynak el a dollárok. Sőt, rendszerint mínuszba kerül az egyenleg.

Nagyon érdekes páros anya-lánya, azaz a való életben is anya-lány kapcsolatban lévő Andie MacDowell – Margaret Qualley párosa. Mondanám, hogy nekik nem is kell játszaniuk, pedig éppen az a nehéz benne, hogy a képernyőn a történet szerint megírt anya-lánya párost játsszák el.

MacDowell meggyőzően alakítja a bipoláris, szertelen művészt, aki jobbára csak és kizárólag magáról beszél, szinte tudomást sem vesz a külvilágról. Óriási meglepetés Margaret Qualley játéka, aki “sallangmentesen” hozza az egyszerű lány szerepét. Természetes alakítása annyira meggyőző, hogy az elejétől elhiszem neki, hogy ő egy szegény, szerencsétlen sorsú lány, ám idővel kiderül, hogy ott van belül az oroszlán és ha kell megküzd akárkivel.

Alex idővel belátja, hogy bántalmazó kapcsolatban él, ahonnan úgy tűnik reménye sincs kitörni. Lelki fejlődésében az a fordulat, hogy a kitakarítandó házakról, pontosabban a benne élőkről kezd el írni saját magának. A történetek részben a házak berendezéseire, a használati tágyakra hagyatkoznak, a többi már a fantázia a dolga, azaz Alex igyekszik kitalálni, hogy kik és milyenek lehetnek a házakban lakók.

Talán Alexet és persze az írónő Stephanie Landet ezek a történetek mentették meg valójában és segítették hozzá, hogy ezekbe kapaszkodva valóban fel tudja emelni a fejét.

A Maidet jelölték a Golden Globe legjobb minisorozata díjára, valamint jelölt Margaret Qualley a legjobb női főszereplő, Andie Macdowell pedig a legjobb női mellékszereplő díjára.

Az “Egy szobalány vallomása” nem könnyű szórakozás, de megéri minden egyes epizódja.