Monspart Sarolta egy nemzetet tanított meg arra, hogy a célhoz vezető út legalább olyan fontos, mint maga a cél. 

Megkérdőjelezhetetlen a küzdelem, az, hogy ez a küzdelem sokszor nehéz, az is egyértelmű, hogy soha nem adjuk fel, és a táv végén fantasztikus pillanatokkal jutalmaz minket a megérkezés – ezek adnak értelmet a futásnak, ezek adnak értelmet életünknek.

Ezek kísérték Monspart Saroltát minden legyőzött kilométer során. 

„Ha sántán is, de elkezdtem haladni, futni, először két bottal, aztán egy bottal, aztán bot nélkül. Még versenyeken is indultam, és persze hátul mentem végig, de akkor is csináltam! Hamarabb futottam 7 perces ezreket a rossz lábammal, mint hogy a lelkem rendbe jött volna. De végül rendbe jött. Megtanultam alázatosnak lenni.” 

(Monspart Sarolta)

Budapest örökké büszke lesz rá, minden megkezdett margitszigeti kör rá emlékezik, minden lépés közelebb visz bennünket közös példaképünkhöz.