Connect with us

Jut eszembe

Napló Hungarikum 5. Budapest, 2021. október 16. – Itt az új kihívások ideje

Hátha olvassa ezt a naplót valaki a közeli vagy a távoli jövendőben.

Published

on

napló
Hirdetések

A naplóírás – rövid tapasztalataim alapján mondom – nem fenékig tejfel. Mert ugyan a szerzőnek megadatik az öröm, hogy a napi történésekből kimazsolázhatja a megörökítésre érdemes eseményeket, ám a krónikaírónak elvben akkor is dolgoznia kell, amikor nincs hozzá kedve. Ma éppen nincs. Vagyis nem lenne. De minthogy a minap az egész világ sorsát érintő események történtek, kénytelen vagyok a számítógéphez ülni, hátha olvassa soraimat valaki a közeli vagy a távoli jövendőben. (Kész szerencse, hogy taggyűlés ma nem lesz, a törzstagság megvétózta a kocsmalátogatást. Kár, mert így nem tudok a kültagokkal eszmét cserélni a világ folyásáról.)

1/ „Kizökkent az idő; – ó kárhozat!
Hogy én születtem helyre tolni azt.“

Pénteknek szent napján a reggel utolsó órájában Orbán, a dán (félállásban a nemzet főorvosa, magyar miniszterelnök) tartotta szokásos eligazítását a fideszrádióban. És amint hallgattam, ezek a sorok jutottak eszembe a Hamletből, miközben szívből sajnáltam a sötétségben botorkáló, balga nyugati politikusokat, főként a brüsszelieket, amint megkapták kioktatásukat a követendő helyes útról. Európa figyelj! A fő veszély (hát nem nyilvánvaló?) a migráció. A magyar.-szerb határon a háromszorosára nőtt a migrációs nyomás. Ráadásul Nyugat-Európában bevándorlókkal akarják elejét venni a népesség további csökkenésének. „A nyugat-európaiak nem bíznak saját magukban, tehát ott kevés gyerek születik. Itt is kevés gyerek születik, de ott feladták azt a reményt, hogy a saját nemzetük asszonyai és férfiai ezen a népesedési demográfiai válságon úrrá tudjanak lenni. Ha hiányzik egy német, jó lesz helyette egy ázsiai, vagy afrikai. Darab-darab.”
Bezzeg nálunk!

“Mi még harcolunk!…A magyar fiatalok akarnak gyereket, és többet mint amennyi megszületik. …Ha sikerül elmozdítani az akadályokat, amik miatt nem születik elég gyerek, akkor nem lenne szükség migránsokat betelepíteni.”(444)

Őszinte bámulattal hallgattam ezt árnyalt, udvarias megfogalmazást, amelyben felismerhető volt az aggodalom szövetségeseink sorsa iránt, miközben mi, magyarok, megtesszük, amit lehet. De íme, itt a megoldás, és helyre zökken az idő:

„Ma olyan kultúra alakult ki a nyugat-európai országokban, ahol a megválasztott politikustól nem azt várják el, hogy irányt mutasson, hogy vezessen, hanem azt,… hogy a (köz)intézmények munkáját menedzselgesse. …mert abból indulnak ki, hogy egy erős vezetőből baj is lehet, tehát jobb a gyenge vezető“..„A brüsszeli észjárásban (például) van valami, ami a mi fejünkből hiányzik. Nekik nem elég, hogy szabadok, ők azt is akarják, hogy az ő döntésük az egyetlen jó döntés. És ne csak ismerjük el, hanem ismerjük el és vegyük át…Csakhogy amikor a dolgok rosszul mennek, …akkor nem lehet a hagyományos mókuskereket taposva megoldást találni. Akkor kell egy miniszterelnöki döntés, ami azt mondja, hogy ez így és így lesz!“

Én pedig azon nyammogtam magamban, hogy Magyarországon az is miniszterelnöki döntés függvénye, hogy mely dolgok mikor és hol mennek jól és melyek rosszul. Következésképp a magyar nemzeti illiberális keresztény demokráciában maga, a miniszterelnöki pozíció pillanatnyi birtokosa, a kivételes képességű bölcs, Orbán Viktor a maga kivételes hatalmi helyzetében a személyes garancia arra, hogy nálunk mindig jól menjenek a dolgok. Vagy ha nem, hát kisnyúl.
Csak remélem, hogy nem az én agyvizem ment el.

Hirdetések

2./ Legyen már vége!

Az Országos Előválasztási Bizottság közleménye szerint pénteken ismét megdőlt a rekord: 102 ezren vettek részt az előválasztáson. Ez nagyszerű! A választók – úgy tűnik – megérezték a demokrácia pompás ízét, s éltek a lehetőséggel: választhatnak, s döntésüknek hatása lesz. Ők döntik el, ki legyen az ellenzék vezetője jövőre a hivatalos képviselő-választáson. No már ha lesz választás – remélem lesz! És ha lesz még ellenzéki szövetség. Szerencsére szombat az előválasztás utolsó napja, a jelöltek ha-marjában még kifejthetik álláspontjukat arról, hogy riválisuk miért alkalmatlan, vagyis miért esélytelen; a másik fél pedig részletezheti, hogy ellenfele miért esélytelen, tehát alkalmatlan jelölt. A kampány hevében olykor elhangzanak kemény és fölösleges, avagy fölöslegesen kemény mondatok. Alig várom, hogy ennek vége legyen. Kettejükből formálódik a választók döntése nyomán az egyetlen alkalmas és esélyes jelölt. Vasárnap esete a győztes és hívei, nemkülönben a vesztes és hívei együtt ünnepelnek. Ámbár nem tudom, mi a jó nyavalyát ünnepelhetnének, mert ami hétfőn megkezdődik a kölcsönösen kiosztott sebek begyógyításával, a szövetség újjászervezésével, programalkotással, a kampány fokozatos és jövő tavaszig tartó éleződésével, majd a választás ellenőrzésére való felkészüléssel, az rémálom lesz. Furcsa, hogy sajátos módon mégis ebből fakad a IV. Köztársaság létre hozásának reménye és esélye. No hát csak rajta!

3/ Itt az új kihívások ideje

Erre készül a Fidesz is. Karas Mónika, a Médiatanács elnöke benyújtotta lemondását, jóllehet mandátuma jövő nyárig szólt volna. Amint indoklásában írta, új szakmai kihívásokra vágyik. Érthető és méltányolható kívánság, így vezethet útja az Állami Szám-vevőszék alelnöki székébe 12 évre. Az ÁSZ nagyon hasznos intézmény, ellenőrzi a gazdasági szereplőket, hogy nem lopnak-e közpénzt, és olykor belepancsol a politikába is, amennyiben tiszte szerint ellenőrzi a pártok pénz- és ügykezelését, s amelyi-ket szabálytalanságon kapja, azt jól megbünteti. Ez – mondhatni – szokása is, lehet ta-lálgatni, hogy mely pártok szoktak büntetést fizetni a rovancsoláskor. Az ÁSZ elnökét az Országgyűlés választja 12 évre, jelenleg Domonkos László, a független fideszes pártember ül abban a székben, s mandátuma a nyáron jár le, de utódját csak kétharmados többséggel választhatják meg, s amíg ilyen többség nem áll össze, Domonkos László (feltéve ha nem vágyik újabb szakmai kihívásokra) akár nyugdíjkorhatára után még 12 évig vezetheti az intézményt. Karas Mónika helyére pedig a Médiatanács élén Koltay András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora csücsükél majd, már természetesen akkor, ha bírja az országgyűlési képviselők kétharmadának bizalmát. Akkor kilenc évig nyugta lesz, ámbár a rektorság helyett nyilván ő is új szakmai kihívásokat keresett. No itt majd megtalálja őket.
Nagyjából ezek a feljegyzésre érdemes dolgok történtek hétvégén. Szerintem. („Most nem írok tovább, mert eszembe jutott valami“. Karinthy Frigyes)

Benaplózva!

Hirdetések
Hirdetések

Facebook

Hirdetések

TOP

Advertisements