A jelnyelvi tolmács családjában több generáció élt együtt, ezért szüleitől a jelelést, nagyapjától pedig a hangzó nyelvet sajátította el, akárcsak húga, Krisztina.

Vörös Zsolt gy évtizeddel ezelőtt az ő példáját követve kóstolt bele a színházi tolmácsolásba, amit azóta nagyon megszeretett – írta meg a Szeged.hu.

– Magyarországon az első szabadtéri színházi előadást is a húgom jelelte a Dóm téren. Vidnyánszky Attila rendezte Az ember tragédiáját 2013-ban. Később én vettem át a helyét, a Háry Jánost és az Elfújta szél világhírű szerelmi történetét is én tolmácsoltam a siket nézőknek a Fogadalmi templom előtt. 

Vörös Zsolt civil foglalkozása is a tolmácsolás. Másfél évtizede hivatásos tolmácsként dolgozik napközben a megyei jel­­nyelvi tolmácsszolgálatnál, ahol rajta kívül még három kollégája igyekszik segíteni a megyében élő hallássérülteket.

A magánéletben és a színházi munkában is a zenés darabok a kedvencei. Operán kívül minden műfajú előadást jelelt már.

– A kedvenceim a musicalek. A legnagyobb élmény és a legnagyobb kihívás eddig A dzsungel könyve volt, ami telis-tele van szójátékokkal, a jelnyelv pedig sokkal vizuálisabb, mint a hangzó. Megizzadtam, mire lefordítottam. Hasonló élmény volt annak idején a színházi premierem, a Charlie Chaplin némafilmje nyomán született A kölyök című musical, amit 2011-ben rendezett Pozsgai Zsolt és Gömöri Krisztián volt a főszereplője.

Az idei évadban két produkciót, A padlást és a Nagyon, nagyon, nagyon sötét dolog című produkciót tekintheti meg akadálymentesítve a Szegedi Nemzeti Színház siket és nagyothalló közönsége.

– Sokan azt gondolják, hogy a hallássérültek nem élvezik a zenét. De ez nem igaz. A zárt térben ugyanis nagyon jól lehet érezni a rezonanciát. Gondoljunk csak arra, ha túl közel megyünk egy hatalmas hangfalhoz. Szinte a bőrünkön érezzük a zenét és ritmust. Így hangolódnak rá a muzsikára a nagyothallók is.

Egy-egy színházi produkció főpróbája után ideális esetben két hét áll rendelkezésére a felkészülésre, de előfordult már az is, hogy csupán pár napja akadt a szöveg megtanulására.

Igyekszik minden elkészült előadást kétszer-háromszor is megnézni, mielőtt ő maga is szerepelne. Az a biztos, ha ismeri a jeleneteket, és fejből tudja a szöveget is.

– Egy-egy előadás során nem pusztán a kezemet használom. Legtöbbször éppen úgy dolgozik a testem is, mint a színészeké. A szövegen túl az érzelmeket csak így tudom igazán továbbadni. A nem halló nézőknek is fontos, hogy a színpadon a szereplők éppen jókedvűek, vagy szomorúak, viccesek vagy véresen komolyak. Ezt leginkább a mimikával és a mozgással lehet közvetíteni. És az is fontos, ha színész bakizik, én is vele együtt bakizzak. A siket nézőknek is ugyanaz az az élmény jár, mint a hallóknak. 

A jelnyelvi tolmácsnak pedig ugyanaz a taps jár, mint a színpadon lévő szereplőknek.

Forrás: Szeged.hu